közép
közép főnév -et [ë v. e] v. közepet [e-e], közepe [e-e] (rendsz. 3. személyű birtokos személyraggal)
1. Vminek a közepe: vmely testnek, tárgynak a belsejében az a pont, amely a test felszínének minden pontjától a lehető legtávolabb van, ill. a nagyjából ekörül levő rész. Az alma, a hordó közepe; vminek a ® kellő(s) közepe. A föld közepe felé a hőmérséklet egyre emelkedik. [Az őrült.] Beások a föld közepéig, Lőport viszek le, És a világot a Levegőbe röpítem. (Petőfi Sándor) || a. Hosszirányban viszonylag nagy kiterjedésű tárgynak az a része, amely a tárgy két végétől kb. azonos távolságra van. A kötél, a lánc, a rúd közepe. || b. Vmely tárgynak a belseje. Ennek a körtének már egészen rothadt a közepe. Kik a mi fejünkre állani akarnak, Azoknak mi állunk feje tetejére, S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe! (Petőfi Sándor) Feltöré a cipót tétovázás nélkül, S ime egy darab vas hull ki közepébül. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Vminek a (kellős) közepében: vmely (lelki)állapotnak legmagasabb fokán, teljességében. Ott vagyok, mindenről megfeledkezve, a boldogság kellős közepében. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmely felületnek, területnek, térségnek a belsejében> az a pont, amely a kerület valamennyi pontjától, a szélektől a lehető legtávolabb van, ill. nagyjából ehhez közel levő rész. Az asztal, a kert, a papírlap, a puszta, az udvar, a város közepe; a háta, a homloka közepe; középig: vminek a közepéig; a folyó, az utca közepén: azon vonal mentén, amely a folyó felszínén legtávolabb esik a (két) parttól, ill. az utcán az ezt szegélyező házaktól; középre: vmely tárgy, hely, térség középső részére; (sport) középre adja a labdát: szélről a pálya közepére a. a labdát; középre vesznek vkit: úgy állnak vagy ülnek, hogy vki középső lesz közöttük. A céltábla kellős közepébe talált. A tér közepén lovasszobor áll. (szójárás) Akkor lássam, amikor a ® hátam közepét. A patak vize bő … Közepén derékig érő. (Gárdonyi Géza) A védtelen és fegyvertelen társaság a középre tolongott, mint a megijesztett nyáj. (Móricz Zsigmond) Az öregasszony csak áll a szoba közepén. (Nagy Lajos) || a. (ritka) Vminek a közepébe: annak a területnek a középső pontjára v. a körülötte levő területre, ahol vmely tömeg, csoport áll, mozog. Ha felülök Fogarasi János bátyám | Lopott fakó csikajának a tetejibe, Beugratok a gulya közepibe. (népköltés)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek legfontosabb pontja, tényezője; középpont. A ® világ közepe; azt hiszi, hogy ő v. az ő városa, lakóhelye a világ közepe. Hiúságból mindenki önmagát Tekinti látkörében a középnek. (Madách Imre)
4. (átvitt értelemben) Az az időpont, amely vmely folyamat, időtartam, esemény kezdetétől és végétől kb. egyenlő távolságra esik. A hónap közepe táján; a negyvenes évek közepén; a nyár közepén. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén. (Petőfi Sándor) Ha Noszty Feri annyit csuklott volna, ahányszor e napokban emlegették …, a doktorok bizonyára nem eresztik útnak tél közepén. (Mikszáth Kálmán) Október közepén mentem ki Pórtelekre, a pusztára. (Kaffka Margit)
5. (átvitt értelemben, elavult) Az embereknek két szélsőség közé eső nagyobb száma, többsége, átlaga. Nekem csak két-három jelesebb költő ír, meg a névtelen zsenge ifjúság: a közép, nem tudom, orrol-e a Figyelő-re, … de egészen visszatartja magát. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, politika, 1945 előtt) A forradalmi baloldali, valamint a szélsőséges jobboldali pártoktól távol álló, mérsékelt elveket valló és a határozatlan magatartással lényegében a reakciót támogató v. bátorító politikai párt(ok), ill. az általuk elfoglalt padsorok a törvényhozó testületben. Helyeslés a középen; taps a középről. Az úgynevezett közép … két párt között áll. (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben, elavult) Közbeeső helyzet, állapot, jelleg, átmenet. De élni kell, vagy halni már, Közép itt nem nyugaszt. (Vörösmarty Mihály) Beléptek a jósló táltosok. Hivataluk valami közép volt pap és orvos között. (Jókai Mór)
6. jelzői használat(ban) (régies) Vminek a közepére eső, közepén levő; középső. Egyszerre megnyílik a közép szárnyas ajtó. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. középár; középárboc; középárfolyam; középbejárat; középfajta; középfal; középfogalom; középfutam; középhang; középidejű; középipar; középmélységű; középmérték; középmetszet; középoszlop; középpolgár; középrend; középrész; középsebesség; középsorsú; középtag; középtáj; középüzem; 2. asztalközép.
