középen
középen [ë] határozószó
1. Azon a helyen, amely vmely testnek, térnek a közepén (1a, 2) van. A kötél középen elszakadt. Középen fűrészeli el a fát. Peng harmadszor a kard, elszakad középen. (Arany János) || a. Két személy, állat, tárgy, ill. két csoport között. A lány megy, ül középen. Kétoldalt füves terület, középen virágágy.
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely cselekvés közben, mikor vminek a közepéig (4) eljutott vki. Mi haszna lelkesűl Az ember, ha középen bele sűl! (Arany János)
