közepette
közepette [e-ë-e v. e-e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) közepettünk, közepettetek [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë], közepettük (elavult) A szóban forgó személyek v. dolgok közt középen. Végre kisebb csapatok, de nyomosbak erős hadi renddel, Állnak elő, … Tíz réz kürt harsog közepettök. (Vörösmarty Mihály)
II. névutó (ragtalan v. személyragos, ill. -nak, -nek ragos szóval, azzal együtt értve)
1. (irodalmi nyelvben, régies) Vmi által körülvéve, vkik, vmik között. E vár-tömkeleg közepette voltak azok a völgyek, amikben a földmívelő nép lakott. (Jókai Mór)
2. (régies) Két dolog között középen. Társadalmi állásra nézve közepette állott a valódi uraknak és a bocskoros nemeseknek. (Mikszáth Kálmán)
3. A szóban forgó cselekvés v. folyamat lefolyása közben, annak előrehaladott szakasza idején. Szűnni nem akaró taps közepette ment fel az emelvényre. E halálos ijesztgetések közepette betoppan … Benedek uram. (Jókai Mór) || a. <Vmilyen helyzetet, állapotot, vmilyen viszonyokat kifejező szóval v. szavakkal kapcs.:> azzal v. azokkal egyidejűleg, amikor a helyzet, állapot már hosszabb ideje tart; vminek idején; közt, között (6–7). Teljes boldogsága közepette; a legteljesebb jólét közepette; a veszedelmek közepette. A legnagyobb feszültség közepette parancsolóan csendült a csengő. (Krúdy Gyula)
