középfok
középfok főnév
1. (nyelvtudomány) A melléknévnek v. ritk. más fajú szónak az az alakja, mely a szó alapfokában kifejezett tulajdonságnak máshoz képest nagyobb mértékét v. (nem összehasonlításban) általában kisebb mértékét jelöli; jele a magyarban -bb v. ritk. (mássalhangzó után) -b (pl. erősebb, idősebb v. (régies) idősb; emberebb; kevésbé, tovább; nagyobb terjedelmű). A középfok a fokozásban az alapfok után következik.
2. Vmely ismereti anyagnak, képességnek, ügyességnek, gyakorlottságnak közepes mértéke, fok(ozat)a. A gyorsírási versenyben középfokon indul.
