középkor
középkor főnév
1. (történettudomány) <Az emberiség történetében> az ókor és az újkor közé eső, a feudalizmus korát magában foglaló történelmi korszak, amelyet a polgári történészek többsége 476–1492 közé tesz, a marxista történettudomány pedig az V. századtól az angol polgári forradalomig (1640) számít. A középkorban sokkal jámborabb istentagadó eretnekeket égettek el, mint ezek a modern hölgyecskék. (Krúdy Gyula) A középkorban … a nemes lovag nyílt harcban ölhette meg a vakmerőt, aki palástjához ért. (Karinthy Frigyes) || a. (történettudomány) Ennek gazdasági, társadalmi, politikai és művelődési rendszere, szellemi, érzelmi világa, amelyeknek fő vonásai a hűbériség, a monarchikus államforma, valamint a vallás és az egyház uralkodó szerepe. A középkor költészete, művészete. A középkor … szűkebb kört szabott az egyes [ember] reményeinek. (Eötvös József) A komor középkor tömjéne kell neked szívem …? (Juhász Gyula) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Az elmaradottság, a kulturális és erkölcsi barbárság korszaka. A ® sötét középkor. Ami abban az államban van, az tiszta középkor. Vissza akarták hozni a középkort.
2. (földtan) A földtörténeti ókor és újkor közé eső nagy kor, amelynek jellemző kőzetei a mészkövek, dolomitok és márgák, jellemző állatai az óriás hüllők.
