középső
középső melléknév
1. <Térbeli vonatkozásban> három azonos dolog közül a két szélső közé eső, köztük levő. A középső ajtó, épület, leány; a levegő középső rétegei; a talaj középső szintje. A középső ajtó megnyílt …, egy öt láb magas emberke lépett a szobába. (Jókai Mór) || a. Több (azonos dolog) között nagyjában a középen levő. A középső sorokban meneteltek a felvonulás alatt. A lankadt délután középső óráiban kicsit enyhült a villamos forgalma. (Babits Mihály) || b. (ritka) Középen elhelyezkedő <társadalmi réteg>. Egy vármegye középső és magas nemessége se németesedett el annyira, mint Vas vármegyéé. (Eötvös Károly)
2. <Időbeli vonatkozásban> korra nézve a fiatalabb és idősebb között levő <személy>. Nem a legfiatalabb, hanem a középső lány tetszik neki. || a. Olyan <jelenség, esemény>, amely két esemény, történés között történik, folyik, zajlik le. Középső felvonás.
