közlekedik
közlekedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (hivatalos) <Közforgalmi jármű, közlekedési eszköz> a forgalmat, az összeköttetést lebonyolítja, fenntartja, működésben van; jár (II. 1a). Itt trolibusz közlekedik. A villamos némely vonalon éjszaka is közlekedik. A vonatok sűrűn közlekednek. || a. <Személy> rendszeresen, egy bizonyos közlekedési eszköz segítségével változtatja helyét, azon megy, utazik vhova. Autóval, hajón, kerékpáron, kompon, vonaton v. vonattal közlekedik. Télen hogy közlekedtek?
2. (hivatalos) <Gyalogos személy, jármű> vmely közúton hatóságilag megállapított v. hagyományos szabályok szerint megy, jár, halad. Gyalogosok csak a gyalogjárón közlekedjenek! A járművek a menetirány szerinti jobb oldalon közlekednek.
3. <Folyadék erre a célra készített vezetékben> folyik, áramlik. A hálózatban, a csövekben a víz szabadon közlekedik.
4. (régies) Vki összeköttetésben áll vkivel, kapcsolatot tart fenn, érintkezik vele. Az igazgató maga is közlekedik a tanhatósággal [= a tanügyi hatósággal]. (Arany János) Ügyeljenek a szekerek vezető hadnagyai, hogy … egyetlen lélek se közlekedhessék idegenekkel. (Mikszáth Kálmán)
