közömbös
közömbös melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vki, vmi iránt sem rokon-, sem ellenszenvet nem érez, ezért semmiféle érdeklődést nem tanúsít iránta; közönyös (1), egykedvű. Közömbös vki, vmi iránt. Fénytelen szemével közömbösen bámult maga elé. (Kuncz Aladár) A … közömbös, öreg rendőrségi díjnoknak a kezében is megállott a toll. (Hunyady Sándor) || a. Ilyen magatartásra valló, azt eláruló, kifejező; közönyös (1a). Közömbös arc; közömbösen viselkedik. Közömbös vállvonogatással felelt. Közömbösen nézte végig a küzdelmet.
2. Sem rokonszenvet, sem ellenszenvet, általában semmiféle érdeklődést nem keltő, vkit hidegen hagyó <személy, dolog>; vki számára nem érdekes. Számomra tökéletesen közömbös ember. Ez rám nézve teljesen közömbös. Nem közömbös számunkra, hogy milyen munkát végzünk. Fájdalmas érzeményekkel tölté el a látszólag közömbös történet szívemet. (Eötvös József) A beszélgetés közömbös tárgyakra tért át. (Jókai Mór) Bánjék velem úgy, mint többi közömbös ismerősével. (Herczeg Ferenc)
3. (filozófia) <Erkölcsi ítélkezés, etikai értékelés szempontjából> se nem jó, se nem rossz. Közömbös cselekedet.
4. (fizika) Közömbös helyzet: olyan egyensúlyi h., amelyből a test kimozdítva, új helyzetében is nyugalomban marad; indifferens h. (pl. a vízszintes síkon nyugvó golyó helyzete).
5. (vegyi ipar) Olyan <anyag, vegyület>, amelynek vegyi hatása se nem savas, se nem lúgos; semleges. Közömbös vegyület.
