közönséges
közönséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Mindenfelé elterjedt, használt; közismert, általános, megszokott, mindennapi. Közönséges eljárás, eszköz; közönséges fajta; közönséges tinta. A közönséges beszédben ez azt jelenti, hogy … Amit közönségesen úgy hívnak, hogy … Nagy érdeklődéssel nézegette … a kendertilók s egyéb közönséges házi szerszámok szerkezetét. (Mikszáth Kálmán) Mindenféle közönséges dolgokról beszélnek … (Tömörkény István) || a. (állattan, növénytan) A legáltalánosabban elterjedt, leggyakoribb fajhoz, nemhez tartozó <állat, növény>. Közönséges denevér; közönséges kőris ¬; közönséges pőcsik, szilva; közönséges veréb ¬. || b. (postaügy) Az általánosan szokásos módon, rendes úton továbbított; a legolcsóbb díjszabású, nem könyvelt. Közönséges küldemény, levél, távirat.
2. (régies) Mindenkire érvényes, egyetemes jellegű; általános. Közönséges békesség, megegyezés; közönségesen: nagy általánosságban, általában. János apostol közönséges első, második, harmadik levele. Azt akarnám, hogy a tudomány oly közönséges volta nálunk, mint a tudatlanság. (Mikes Kelemen) [Vörösmartynak], mint nemzeti lelkes költőnek, becse közönségesen el van ismerve. (Kossuth Lajos) Az a sok ember közönségesen mind erről beszél … (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Közönséges keresztény anyaszentegyház: az emberiség valamennyi keresztény tagját nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül magában foglaló egyház.
3. Olyan, amilyen a legtöbb szokott lenni; nem különleges, nem kitűnő, nem kiváló. Nem közönséges; közönséges év: <a szökőévvel ellentétben:> 365 napból álló év. Ez a ruha közönséges anyagból készült. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd, s nem tántorgok!• (Petőfi Sándor) Hej, nem közönséges gondolat lángolt föl benne. (Vas Gereben) || a. (kissé rosszalló)
A 3. sz. jelentésben levő Petőfi-idézet utolsó sora helyesen így: Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!
Átlagos v. gyenge minőségű, csekély(ebb) értékű. Közönséges bútor, cipő, ruha. A császár harminc lovat külde a fejdelemnek – a fele szép paripák voltak, a fele közönséges lovak. (Mikes Kelemen)
4. (rosszalló) Olyan <személy>, aki az adott helyzetben udvariatlan, esetleg sértőn durva magatartást tanúsít; faragatlan, műveletlen. Nagyon közönséges ember. Valaha szellemesnek … láttam ezt az embert! … De … tán őt is, mint engem, eltompította, közönségessé, fásulttá tette ez a mindennapos törődés. (Kaffka Margit) || a. (rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Közönségesen beszél, viselkedik. Közönséges hangon beszélt vele.
5. (rosszalló) Alávaló, elvetemült, aljas <személy>. Közönséges csirkefogó, sikkasztó.
6. (mennyiségtan) Közönséges tört: <a tizedes törttel szemben:> olyan t., amely számlálóból és nevezőből áll (pl. 3/4, 12/6). A tizedes tört közönséges tört formájában is felírható. A számtant tanultuk: közönséges törtekkel a négy alapműveletet. (Móricz Zsigmond)
7. (jogtudomány) <A politikaival és sajtó útján vétővel, ill. elkövetettel szemben:> az élet és vagyon biztonságát veszélyeztető. Közönséges bűnöző, bűntett. Az a válasz jött, hogy azok közönséges bűnösök, rablógyilkosok s megvetendő szerzetek, ne alacsonyodjon le a Karok és Rendek odáig, hogy betörőkért közbenjár. (Móricz Zsigmond)
közönségesség.
