közös
közös melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <tárgy, dolog>, amely egyszerre két v. több személynek is tulajdona. Közös birtok, tulajdon; közös ház, jószág, kert, lakás, legelő. A … fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János) || a. Olyan <tárgy, eszköz>, amely egynél több egyed v. kisebb közösség számára való, ill. amelyet egynél több egyed v. kisebb közösség használ. Közös betegszoba, előszoba, konyha; közös ágy, asztal, fekvőhely, takaró; közös pohár, törülköző. Ha jön majd a nagy temetési nap, | … a hősöket egy közös sírnak adják. (Petőfi Sándor) || b. Együtt szerzett és együtt birtokolt. Közös kereset; közös szerzemény ¬; közös zsákmány. A nyereség, mit Netalán ma nekem szerzenél, közös lesz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Társam volt, … közös zsákmányra dolgoztunk. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <cselekvés, munkálat>, amelyet két v. több személy v. csoport együttesen végez. Közös éneklés, imádkozás; közös étkezés, séta, utazás; közös erőfeszítés, próbálkozás; közös munka; közös verseny; (1945 után) közös földművelés, gazdálkodás: szövetkezeti g.; közös háztartás ¬; a föld közös megmunkálása; közösen csinál, végez vmit. Közösen dolgozták ki a tervet. A pártok közösen indultak a választáson. Közösen vállalták a felelősséget. A fogságban … sokat dolgoztak közös tervrajzaikon. (Kuncz Aladár) || a. Két v. több személy, csoport egyetértése útján létrejött. Közös állásfoglalás, határozat, megegyezés, nyilatkozat; (jogtudomány) közös végrendelet: házastársak között kötött v.; közös számlára ¬; közös terv szerint; megtalálja a közös nyelvet ¬ vkivel. || b. Két v. több személy részéről ugyanarra a célra irányuló <szándék, törekvés>. Közös akarat, vágy. || c. Vmely célra egyesített, egyesült. Közös erővel, erőfeszítéssel; közös frontot alakít ki. A két párt közös listával indult a választáson.
3. Olyan <ügy, helyzet, intézmény>, amelynek jótékony v. káros hatásában ketten v. többen részesek; nem egy, hanem több személyt, ill. egy egész közösséget illető, érintő. Közös cél, eszmény, érdek, ideál; közös kár, veszteség; közös rabság, szenvedés, veszedelem; közös felszabadulás, öröm, vigalom; közös kérdés, probléma; közös haza, kultúra. Egy a célunk: a közös bilincset Összetörni. (Petőfi Sándor) Most már szabadságban lesz közös a sorsunk. (Sárosy Gyula) A harcot, amelyet őseink vívtak, | békévé oldja az emlékezés | s rendezni végre közös dolgainkat, | ez a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila)
4. Olyan <személy>, aki két v. több személlyel ugyanazon rokoni, társadalmi viszonyban v. egyéb (hivatali, üzleti stb.) kapcsolatban van. Közös anya, barát, ismerős, rokon; közös iskolatárs, tanár; közös orvos, ügyfél, ügyvéd. Mi is emelhet fel egy halandót jobban, Mint ha az emberiség tüzétől fellobban S úgy nézvén a földet mint azonegy [= egyazon] tanyát, És a természetet, mint egy közös anyát, Az emberiségnek sorsán gondolkozik. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Olyan, ami egyszerre két v. több személyt v. közösséget, ill. helyet, területet választ el, határol. Közös határ, válaszfal. || b. (mennyiségtan) Olyan <szám>, amely egy másik v. több más mennyiséggel ugyanolyan viszonyban van. Közös nevező ¬; közös nevezőre ¬ hoz; közös nevezőre ¬ jut; közös osztó ¬; legnagyobb közös osztó; közös többszörös ¬; legkisebb közös többes v. többszörös; közös tényező ¬.
5. Egynél több személyben v. vmely közösség minden tagjában meglevő, ill. rájuk többé-kevésbé jellemző <tulajdonság>. Közös hiba, jellegzetesség. || a. Egynél több dolognak egyformán egyik alkotójaként szereplő, több dologban egyformán meglevő. Közös alkatrész, mozzanat, tényező. [A kép] magába foglalta a tizenkét arcból mindazt, ami bennük közös és jellemző volt. (Karinthy Frigyes) || b. (nyelvtudomány, régies) Közös főnév: köznév.
6. (ritka) Olyan <személy>, aki mással v. másokkal együtt birtokol vmit, v. részes vmiben. Közös birtokos, vállalkozó. || a. (népies, régies) Közös vkivel: a) <személy> osztozik vkivel vminek a birtoklásában v. vmely ügyben; b) (ritka) <dolog> osztályrészül jut vkinek. Mi haszna! a szabadság ő véle nem közös: Az ő jobbágyi lánca le nem hull, örökös! (Arany János)
7. (történettudomány) <Az Osztrák–Magyar Monarchia idején> együttes vezetés, irányítás alatt álló, a két államot egyaránt illető, mindkettőre kiterjedő <ügy, intézmény>. Közös bank; közös hadsereg: az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének az a része, amely közvetlenül a közös hadügyminisztérium alá tartozott, különféle nemzetiségű sorkatonákból állt, és amelynek német volt a szolgálati nyelve; közös külügyminisztérium; közös ügyek ¬; közös vámterület.
II. főnév -t, (-ök), -e [e]
1. (csak egyes számban) (kissé bizalmas) Együttesen birtokolt vagyon, zsákmány, szerzemény; közvagyon, köztulajdon. Kiveszi részét a közösből; pocsékolja a közöst. Díjat húzván a közösbül Azt nézi csak mind, mit nyerhet maga. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (népies, 1945 után) Termelőszövetkezet. Belépett a közösbe. Megtalálta számítását a közösben.
3. (régies, bizalmas) A közösöknél: a közös (7) hadseregben.
4. (ritka) Vkinek, vminek közöse v. (népies) közösse: társa vkinek, részese vminek; az, akihez, amihez vkinek, vminek köze van, akivel, amivel közösséget tart, érez. Hadd hamvadjon össze | Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közösse. (Ady Endre)
III. (határozóragos alak, határozószó-szerűen) Közösben: a) közös munkával, közös haszonra <művel földet>; b) közösen, mással v. másokkal együtt <használ, birtokol vmit>; c) termelőszövetkezet keretében.
Szóösszetétel(ek): közöszárkás.
