közüle
közüle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, közülünk, közületek [e-ë], közülük, v. (régies) közülök; (régies) közőle Nyomósítva: őközüle, őközülük stb. (az egyes számú alakok csak szembeállításban)
<Az én, te stb. személynévmásnak a közül névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és e névutóval alkotott összetétel jelentésében> a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyek, tárgyak közül (1–4). Itt van egy csomó regény, választhatsz közülük néhányat. Jöjjön ide valaki közületek. Te is őközülük való vagy. Ketten hiányoznak közülünk. Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor) Veszhet közőlünk még talán nem egy. (Arany János)
