kretén
kretén [ë v. e] melléknév és főnév (régies írva: cretin is)
I. melléknév
1. (orvostudomány) A pajzsmirigy betegsége következtében gyenge elméjű s rendsz. törpe növésű, száraz, ráncos bőrű, gyak. golyvás <ember>. A gyerek kretén maradt. || a. (gyak. túlzó) Testileg, szellemileg, erkölcsileg degenerált <személy>. Kretén arisztokrata. Mit akarsz ettől a kretén frátertől?
2. (választékos, túlzó) Hülye (2), idióta <ember>.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] Ilyen személy. Erre elkezdett a cretin nevetni. A nevetés alatt a nagy feje egészen kétfelé látszott nyílni a szája mentében. (Jókai Mór)
kreténség.
