kulcs
kulcs főnév -ot, -a
1. Vmely zár nyílásába beleillő, fémből való kisebb-nagyobb eszköz, amellyel zárat nyitnak és csuknak; egyik vége a zár nyelvének átfordítására alkalmasan rendsz. zászlószerű, másik vége, ahol fogják, karika formájú. ® Mindenes kulcs; a kulcs nyelve, szakálla; a kulcs taraja ¬; a kulcs tolla ¬; az ajtó, a bőrönd, a ház, a kamra, a kapu, a kastély, a pince, a szekrény, a templom, a vár(os) kulcsa; kulcs alatt tart vmit: zár alatt, elzárva tart vmit; a kulcsot ® lehúzza; ® ráfordítja a kulcsot (a zárra); ® ráfordítja a kulcsot vkire; zsebre tette, elvesztette a kulcsot; kulccsal, kulcsra zár (be) vmit: úgy zárja be, hogy csak kulcs alkalmazásával lehet ismét kinyitni. Csikordul a zárban a kulcs. Csörögnek kezében a kulcsok. Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. (Petőfi Sándor) Az ajtóhoz ugrott, és megfordította benne halkan a kulcsot. (Gárdonyi Géza) A kulcs kétszer fordult a zárban. (Krúdy Gyula) || a. Kulcs alakú eszköz, amellyel vmely szerkezet rugója, mozgató alkatrésze felhúzható. A játékautó, az óra kulcsa.
2. (műszaki nyelv) Csavarkulcs. Ez a kulcs nem jó erre az anyára, hozz egy nagyobbat! || a. (zene) Húros hangszer húrjainak kifeszítésére, hangolására való hasonló csavaró eszköz. A cimbalom kulcsa. || b. (zene) A hegedű v. más hasonló húros, vonós hangszer húrjainak kifeszítésére a hangszer nyakába illesztett, fából készült csavar. A hegedű kulcsa.
3. (átvitt értelemben) Olyan földrajzi alakulat, hely(ség), főként vár, város, amelynek birtoklása egy nagyobb terület, vidék elfoglalását, meghódítását lehetővé teszi, a rajta való uralmat, az ellenőrzést biztosítja. Gibraltár a Földközi-tenger kulcsa. A meredek hegyen épült várat tartották a környék kulcsának.
4. (átvitt értelemben) Titkos írások megoldására, megfejtésére való, alkalmas utasítás, formula, ábra. Ellopták a retjeles írás kulcsát. Csak egy … magánosan álló szótagocskát kell kitalálni, és a kulcs kezében van! (Jókai Mór) || a. (iskolai) <Idegen nyelv tanulására való nyelvkönyvben> részint az anyanyelvi szövegek fordítása, részint az idegen nyelvi gyakorlatok kész megoldása (rendsz. a könyv végén v. külön füzetben). Fordítási kulcs. || b. (ritka, irodalomtudomány) Vmely mű álnéven szereplő valóságos személyeinek azonosítását tartalmazó jegyzék. Dugonics Etelka című regényének kulcsa. || c. (átvitt értelemben) Olyan tény, körülmény, amely megfejt, megmagyaráz, nyilvánvalóvá tesz vmit, ill. oly mód, lehetőség, melynek révén vmit meg lehet oldani; vminek a nyitja. A helyzet, a rejtély kulcsa; szavainak, magatartásának a kulcsa; a társadalom történetének a kulcsa; megadja a kulcsot vmihez v. megadja vminek a kulcsát: megoldást, magyarázatot ad vmihez, feltárja vminek a nyitját. Az áruló maga Adá kezembe titka kulcsait. (Vörösmarty Mihály) Széchenyi feltárja politikai életének titkát, rendszerét, irányát, s ezzel – azt vélnők – korunk titkának kulcsát is a chronograph [= történetíró] kezébe fogá nyújtani. (Kossuth Lajos) Az egész rejtelmes történet kulcsa örökre rejtve maradt. (Jókai Mór)
5. (közgazdaságtan) Vmely fizetési, szolgáltatási kötelezettség, díj, mértékének, nagyságának v. vmely juttatás elosztási arányának megállapításakor alkalmazott számítási alap, ill. az ezt feltüntető táblázat. Kedvezményes kulcs; progresszív kulcs. A megállapított kulcs szerint kellett a beszolgáltatást teljesíteni.
6. (zene) A hangjegyek olvasásmódját, magassági értékét meghatározó jel a vonalrendszer elején. ® f-kulcs; ® g-kulcs.
Szólás(ok): (tréfás) beadja a kulcsot: a) meghal; b) (anyagilag) tönkremegy, csődbe jut.
Szóösszetétel(ek): 1. kulcsalak; kulcscsikorgás; kulcscsörömpölés; kulcsfordulás; kulcsforgatás; kulcsforma; kulcshely; kulcsjelző; kulcsnyelv; kulcsszerep; 2. adókulcs; ajtókulcs; álkulcs; basszuskulcs; csavarkulcs; franciakulcs; haszonkulcs; hegedűkulcs; jelkulcs; kapukulcs; lakatkulcs; órakulcs; tolvajkulcs; violinkulcs; zongorakulcs.
