külön
külön határozószó és melléknév
I. határozószó Általában vkitől, vmitől v. minden(ki) mástól elválasztva v. elválva; nem együtt.
1. Egymástól térben elkülönítve, más-más helyen. Külön ülnek a nők, külön a férfiak. Külön vannak az ingek, külön a nadrágok. || a. <Egy v. kevés a többivel szemben:> a többitől külön levő, rendsz. feltűnően elhatárolt, más helyen; magában. Miért ülsz te külön? Miért van ez a darab külön? || b. <Egy v. kevés a többivel szemben:> más v. más-más helyre, máshova, félre v. más irányba. Miért akarsz te külön menni? Külön rakta a sérült gyümölcsöt. Fiatal ember volt, nem idősb, mint Toldi | … Ezt szólítja külön társaitul óvást. (Arany János)
2. Vmely közös cselekvésből kiválva; a többiektől függetlenül; magában, egyedül. Külön dolgozik, lép fel, fizet. Külön intézte el a maga dolgát. Külön tárgyalt. A lány | … megváltozott: … folyton rejtőzött, bujkált, külön élt. (Szabó Lőrinc) || a. A vele egy lakásban, együtt élő személlyel (személyekkel) az addigi életközösséget megszakítva; más, ill. más-más lakásba(n), házba(n). Külön lakik, nem a szüleinél. Külön költözik, megy lakni (vkitől). A házastársak külön élnek. || b. Úgy, hogy a cselekvés csak a szóban forgó személyre irányul <nem a többire azok közül, akik szóba jöhetnek>. Külön elmentem hozzá. Külön írtam, üzentem neki. Ez külön (neki) készült. Kardosné tudta, hogy mért érdeklődik annyira a leánya a német regények … iránt, amelyeket külön hozatnak a könyvkereskedők. (Gárdonyi Géza)
3. <Több más közül> feltűnően kiemelve, nyomatékosan, hangsúlyozottan. Külön is öröm ez számunkra. A rendelet külön felhívja a gazdasági felügyelők figyelmét arra, hogy … || a. (bizalmas) (Ha meghal), külön kell a nyelvét agyonütni: nagyon éles, pergő nyelve van, sokat, folyton beszél; nem hallgat soha.
4. <Két v. több személy v. dolog mindegyike> a többire való tekintet nélkül; egyénenként; külön-külön. Mindegyikünk külön megfogadta, hogy … [Daninak] minden porcikája külön reszketett. (Móricz Zsigmond) || a. <Két v. több személy v. dolog mindegyikét> egymás után sorba véve; egyenként; külön-külön. Külön átvizsgált minden fiókot. Külön nézett meg minden darabot. Külön tárgyalt minden pályázóval. Minden diót külön kell feltörni. (Mikszáth Kálmán) Beszélt külön a leányával, még aznap este, külön a fiúval másnap a tanári szobában. (Kosztolányi Dezső)
5. Csak egy bizonyos céllal, más vkit, más vmit v. minden mást kizárva; csupán, csak. Külön azért jött, hogy …
II. melléknév Általában vmitől v. minden mástól a maga egyedi mivoltában elválasztott v. elvált.
1. <Vmi mással v. másokkal szemben:> máshol levő, más, másik. Minden fejezetet külön lapon kezd. || a. Vkivel, vmivel nem együtt levő, nem közös. Külön ágyban hálnak. Az új képeket külön borítékba tette. Külön utakon járnak. Egy külön levélben erre is felhívta a figyelmet. || b. Vmivel szokásosan össze nem függő, de alkalmilag hozzáilleszthető, vele egyesíthető, többletként hozzáadott. Ing külön gallérral; kabát külön béléssel; kávé külön cukorral; tea külön rummal.
2. Vkinek saját személyére szóló, esetleg szűkebb környezetét is megillető v. vmely sajátos egyedi célra való. Külön asztal, bejárat, futár, hely, pohár, rovat; minden külön értesítés helyett. Ide csak külön engedéllyel lehet belépni. A helyi nyomdában egy külön újságot szedettek ki számára. (Mikszáth Kálmán) Kérem – … én külön fülkét akarok bérelni. (Ambrus Zoltán) Kikötötte, hogy külön pincér szolgálja ki őket. (Kosztolányi Dezső) || a. Mások kirekesztésével történő, másra nem tartozó, bizalmas. Külön beszélgetés. Külön elszámolásom van vele.
3. <Más hasonló jellegű dolgokkal szemben> vmely szempontból megkülönböztetett; nem mindennapi, rendkívüli. Ez külön élvezet. Ehhez külön gonoszság kellett. Ennek külön jelentősége van. Külön öröm ez számunkra. [A főispán] újra olvastatott passzusokat, mintha az külön örömet szerzett volna neki. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka, régies) <Egyenként sorba véve az egyeseket:> a sorra kerülő, következő, új. Minden külön nedv különnemű édes mámort önt lelkedbe. (Jókai Mór)
5. Külön világ: egymással össze nem függő, egymástól térben v. társadalmilag v. tulajdonságok tekintetében távol levő v. A két nép oly távol él egymástól …, mintha két külön világ volna. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. különadó; különalvás; különbíróság; különbizottság; különdíj; különdíjazás; különérdek; különhajó; különjelentés; különlét; különlista; különszakasz; különszerződés; különterem; különverseny; 2. külön-külön.
