láb
láb főnév -at, -a (a 4. jelentésben: lábja)
1. Szárazföldi állatnak állásra, járásra, futásra, ugrásra szolgáló végtagja. Bal, jobb láb; hátsó, hátulsó, mellső láb; csimpaszkodó, kapargáló, kapaszkodó láb; ® kesely láb; eltörik, megcsúszik a lába; hosszú lába van. Kigyuladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte. (Ady Endre) És micsoda pókok másznak a rozzant deszkákon. Milyen hosszú, vonagló … sok lábuk van. (Nagy Lajos) || a. Az embernek helyváltoztatásra való alsó pár végtagja v. e végtagok egyike a csípőtől a talpig, ill. a térdtől a bokáig v. az ujjakig. ® Csámpás láb; görbe, hosszú, izmos láb; ® kampós láb; kurta, rövid láb; ® pipaszár láb; ® rozoga láb; ® táncos láb; tömzsi láb; ® tört láb; vastag, vékony, zömök láb; a láb feje ¬; a lába ® kásája; a lába ® szára; lábai ® elbotlanak alatta; eltörik v. kitörik, kibicsaklik, kificamodik a lába; ® gyűlik a lába; lába nem ® hajlik térdben; formás, szép lába van; ® viszi a lába; megy, amerre a lába ® viszi; ® belemászik v. jól belemászik vkinek a lábába; fél lábon áll; ® eljár a maga v. a saját lábain; ® elmegy a maga lábán is; (tréfás) három lábon jár: bottal j.; lábánál fogva húz; fél lábra áll; vkit ® lesodor a lábáról; lábát ® átnyújtja vhol; ® cserélgeti a lábát; (majd) ® eljárja a (két) lábát v. a lábait; eltöri a lábát; alig emeli a lábát; ® felszedi a lábát maga alá; ® húzza a lábát; ® kapkodja a lábait; kificamítja, kitöri a lábát; ® kitartja a lábát; (térdig) ® lejárja a lábait; (csak) a lábát ® lógázza; ® rakja a lábát; ® kalangyába rakja a lábát; szétcsapja a lábát; lábat ® vet; ® páros lábbal; ® harangoz a lábával. Ezt a gazembert a lábánál fogva kellene felakasztani! Szóláshasonlat(ok): áll, mintha ® gyökeret vert volna a lába. Ha ki talál lábod ficamodni, Jaj, ki tudna rajtad szánakozni. (népköltés) Tán habjaid mosogatják A szép tündér lábait. (Berzsenyi Dániel) Föl akart kelni, hogy a maga lábán menjen át a tiszta szobába. (Kosztolányi Dezső) Az első [női] vendégnek nagyon rossz volt a lába …, viszont asztalnál ülve kitűnően mutatott. (Hunyady Sándor) || b. Ennek a bokától az ujjak hegyéig terjedő része; lábfej. Keskeny, kicsiny láb; ® nyerges láb; ® kijár a cipőből a lába; ® kijön a cipőből a lába; (majd) ® lekopik a lába, amíg …; kis, nagy lába van; (katonaság) lábhoz!: <vezényszó, amelyre a puskát jobb kézzel úgy kell megfogni, hogy a puskatus a lábfej mellé kerüljön>; lábhoz tett ® fegyverrel; feltöri a lábát a cipő; vkinek a lábára lép. Tüske ment a lábába. Szóláshasonlat(ok): úgy kidobja v. kirúgja, hogy a lába sem éri a földet: kíméletlenül k.; úgy k., hogy szinte repül. Kis lába nyomának a fű is örül. (Kisfaludy Károly) Véres a föld lábam alatt. (Petőfi Sándor) István … a konyha másik végében ül: lábát egy lavór meleg vízben füröszti. (Gelléri Andor Endre) || d. <Állandósult szókapcsolatokban.> Bírja a lába v. bírják a lábai: bírja a járást, a gyaloglást; ® térdig kopik a lába v. térdig koptatja a lábát; ® lóg az eső lába; felmondja a lába a szolgálatot: nem tud rajtuk megállni v. tovább menni; vkinek a lába ® kapcája; lába ® kapcája sem lehet; csak a lába szárán csap(kod)ja a ® legyet; a lába alá néz: megnézi, hova lép; ég v. forró lesz a ® talaj a lába alatt; ® inog a lába alatt a talaj; vmi ® süllyed a lába alatt; láb alatt van vki, vmi: útjában van vkinek, alkalmatlankodik vhol; ® eltesz vkit láb alól; ® elvesz [2] a lába alól a talaj; ® elveszti a talajt a lába alól; kicsúszik a föld v. a talaj a lába alól; ® kihúzzák a talajt a lába alól; vkinek a lába ® elé; vkinek a lábai előtt ® térdel; lábába megy v. száll az ital, a bor: úgy becsíp v. berúg, hogy dülöngve jár, bizonytalanul áll; (ritka, népies) mind egy lábig: mindnyájan, az utolsó szál emberig; alig ® áll a lábán; nem áll elég erősen a lábán: a) ingatag a helyzete; b) elveiben, nézeteiben nem eléggé következetes, könnyen befolyásolható; gyenge lábon áll: vmilyen szempontból gyengén áll, anyagi helyzete v. tudása, felkészültsége v. állása bizonytalan, gyenge; jó v. rossz lábon áll vkivel: jó v. rossz viszonyban van vkivel; nagy lábon él: költekező, fényűző életmódot folytat; lábon ® elhord; lábon hordja a betegséget: nem fekszik ágyba, hanem fenn jár vele; a maga v. a saját lábán jár: önálló, másoktól független; a magad lábán járj!: a) (tréfás) ne lépj a más lábára!; b) (átvitt értelemben) légy önálló!; lábon hord ki (® kihord) vmely betegséget; megáll a (saját) lábán: támogatás nélkül is el tudja intézni ügyeit, irányítani tudja a sorsát; vkinek a lábainál ® hever; lábra áll: a) <elesett ember, állat> feláll; b) (átvitt értelemben) <tönkrement ember> anyagilag rendbe jön; c) (átvitt értelemben) <fekvő beteg> meggyógyul; a maga v. a saját lábára ® áll; azt se tudja, melyik lábára ® álljon; lábra állít vkit: a) (ritka) elesett embert felállít, ill. segítségére van a felállásban; b) (átvitt értelemben) anyagilag tönkrement embert új életlehetőséghez segít; c) (átvitt értelemben) súlyos beteget meggyógyít; (ritka) lábra állít vmit: vmely eldőlt, ill. fekvő tárgyat függőleges helyzetbe állít; lábra ® kap; lábra ® kel; vkit ® ledönt a lábáról; leszed vkit a lábáról; ® leüt a lábáról vkit; vmi ® levág vkit a lábáról; ® lever vkit a lábáról; ® levesz vkit a lábáról; (ritka) lábat ad neki: elősegíti, hogy vmilyen értelemben cselekedjék, vmilyen magatartást tanúsítson; nem teszi be a lábát vhova: nem hajlandó vhová bemenni, ellátogatni; mióta betette a lábát vhova: mióta először megjelent vhol; alig ® bírja a lábát; (népies) lábát útnak egyengeti: menni készül; ® megveti a lábát vhol; ® szedi a lábát; lábtól fekszik az ágyban: úgy fekszik az ágyban, hogy a fejét arra a részre teszi, ahová a lábat szokás helyezni, v. úgy, hogy feje az ágyban fekvő személy lába mellé kerül; ® fejtől-lábtól fekszenek; ® száraz lábbal; lábbal ® tapos vmit; lábbal ® tipor vmit; fél lábbal a sírban van. Búcsút vévén, lábát útnak egyengette. (Arany János) Maga Dobó is torkon markol egyet, egy óriást … Próbálja visszalökni. A török megveti a lábát. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Fából, kőből v. fémből készült oszlop, rúd v. állványzat, amely vmely tárgyat tart. Az ágy, az asztal, a harang, a híd lába. Sokan már a szürkületben leültek a pályaudvarral szemben lévő híd lábához. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, zene) A hegedű elülső lapjának közepe táján elhelyezett, merőlegesen álló, mintásan áttört falapocska a kifeszített húrok támaszául; hegedűláb.
3. (átvitt értelemben) Hegynek a síkságból v. a völgyből kiemelkedő alsó része. A hegy lába; az Alpok keleti lábánál. S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk, mint sasok, Terhünktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Vmely nagyobb halmaznak, rakásnak alsó v. legalsó része, amelyen a felső rétegek nyugosznak. A víz messze van a töltések lábától, túl a füzeseken, mélyen alant az árkában. (Tömörkény István)
4. (átvitt értelemben, népies) (csak egyes szám 3. személyű birtokos személyragos alakban) Lábja: vmely ház körüli területnek hátsó, nem az utca felől eső része, vége. Az udvar lábja. Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) Lábon v. lábán: le nem aratott, le nem vágott állapotban. Még lábán ® áll a fa; lábán v. lábon ® áll a gabona; lábon adja el a termést. A kukorica még lábon van.
6. (átvitt értelemben, régies) Az egyes országokban kialakult gyakorlat szerint különböző, 29,2 és 32,5 cm közt változó hosszmérték. Bécsi, francia, magyar láb. Egy ölben hat láb van. || a. jelzői használat(ban) (számnévi jelzővel) A számnévvel jelölt lábnyi (nagyságú). Három láb hosszú.
7. (átvitt értelemben, irodalomtudomány) Az időmértékes vers egy sorának 2–4 szótagból álló, az emelkedés és az esés elemeit magában foglaló prozódiai egysége. ® Szökő láb. Az első láb daktilus, a második spondeusz. Ezen mérték szerint az első és harmadik lábon lehet spondaeus … is. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): lába kel: kézen-közön eltűnik, elvész; az egyik lábad itt legyen (a másik ott)! v. az egyik lábad itt, a másik ott!: nagyon siess!; (régies, tréfás, gúnyos) a lába szárába szállt az esze: <öreg embernek> szellemi képességei meggyöngültek; (elavult, bizalmas) lába alatt elfúj a szél: felakasztották; lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből: a) (gúnyos) bigott vallásosságában lépten-nyomon a szenteket emlegeti; szenteskedik; b) (tréfás) éktelenül káromkodik; lekap vkit a lábáról: a) (földhöz vág és) alaposan elver, elagyabugyál vkit; b) leszid, összeteremt vkit; c) <nőt> megerőszakol; bal lábbal kelt fel: rossz kedvű; ld. még: föld, fű, kesztyű, nyak, nyom, sír [2], talaj, térd.
Szóösszetétel(ek): 1. lábáztatás; lábbántalom; lábbilincs; lábbillentyűzet; lábcsók; lábcsoszogás; lábdaganat; lábdobaj; lábdobbantás; lábfájós; lábfék; lábficam; lábgörcs; lábgyakorlat; lábhajtásos; lábhiba; lábhús; lábideg; lábín; lábindító; lábizom; lábkopogás; lábkörzés; lábközépcsont; láblenyomat; lábmozdulat; lábmozgatás; lábnyomás; lábpáncél; lábpedál; lábperec; lábpokróc; lábreszketés; lábsérülés; lábsó; lábtakaró; lábtámasz; lábtartás; lábtekercs; lábtoppantás; lábvánkos; lábvédő; lábzsámoly; 2. ágyláb; asztalláb; borjúláb; disznóláb; dongaláb; épkézláb; faláb; fináncláb; futóláb; gólyaláb; harangláb; háromláb; hegedűláb; hegyláb; hídláb; húrláb; ikszláb; kacsaláb; kamatláb; karikaláb; kecskeláb; lóláb; lőcsláb; mezítláb; műláb; négykézláb; nyakigláb; nyúlláb; ó-láb; ólomláb; pénzláb; perzsaláb; szarkaláb; székláb; úszóláb; vasláb; versláb; zongoraláb.
lábacska; lábú.
