lábol
lábol ige -t, -jon lábal
1. tárgyatlan Lábol vmiben: vmiben (főleg sekély vízben, sárban) gázoló léptekkel, nehezen, küzdelmesen jár. Lábol a pocsolyában. || a. tárgyas (ritka) Nagyokat lábol: nagy léptekkel gázol vhol, vmiben. Nehezen lépegetett, nagyokat lábolva, a sáros úton. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) <Sekély vizet, havat, sarat> taposva jár; megy benne. Lábolja a csermelyt; (vizet) lábol: mély vízben taposó mozdulatokkal függőleges helyzetben tartja magát v. ilyen módon halad benne. A vízilabdázó kapus az egész mérkőzés alatt lábol. Tapodám a léget, mint ki vizet lábol. (Arany János) A taposatlan havat kellett … lábalnom, az vót bajos. (Gárdonyi Géza)
2. (népies, régies) <Munkában, vmely cél érdekében> rendsz. sietve, gyorsan jár, megy; lót-fut, talpal; talpon van. Arra se’ néz, hanem ugyancsak lábol: Hazafelé tart. (Arany János) Az Isten is áldja őt meg, Amért értem annyit lábolt. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átlábol; belelábol; ellábol; keresztüllábol; kilábol; meglábol; szembelábol; végiglábol; visszalábol.
lábolás; lábolgat; láboló.
