lacibetyár
lacibetyár főnév (népies, kissé elavult)
1. Kisebb bűntettek elkövetésére hajlamos személy. Néhány lacibetyár gyümölcsöt lopott. A lacibetyárokat lefülelte a rendőrség. || a. Csirkefogó, naplopó. A leányaira, vejeire, fiaira, menyeire gondoljon! Hogy esne azoknak, hogy az Öreg Dobó odabent ül a börtönbe, a lacibetyárok közt! (Tömörkény István)
2. (tréfás) Csintalan, pajkos, huncut személy, rendsz. gyerek. Gyere ide, te lacibetyár. Mit csináltál már megint, te lacibetyár?
3. jelzői használat(ban) (ritka) Lacibetyárra (1–2) jellemző. Sok bosszúságot okoz ez a lacibetyár gyerek.
lacibetyárkodik; lacibetyáros; lacibetyárság.
