leél
leél tárgyas ige
<Nagyobb időt> élete részeként eltölt. Leéltem életem javát. A városban élte le ifjúságát. Hatvan évéből húszat vidéken élt le. Az a vágy, hogy Szalontára … vonulhassak, s ott független szegénységben leélhessem hátralevő napjaimat, kuporgatóvá … tőn [= tett]. (Arany János) Háborúk közt élted le életed felét. (Radnóti Miklós) || a. <Egész életét> kötelességszerűen, örömtelenül v. tengődve eltölti. Hát majd csak leélem az életemet. Nincsen aki sírna velem, Szánna engemet, Igy vesződöm, míg leélem Kínos éltemet. (Csokonai Vitéz Mihály)
leélés; leélhető; leélő; leélt.
