lefektet
lefektet tárgyas ige
1. Lefektet vkit: a) fekvőhelyére fektet (1) vkit, hogy aludjék, pihenjen. Lefekteti a gyereket. [A diákot] szépen lefekteté a maga ágyába. (Jókai Mór); b) kéréssel, rendelkezéssel, ill. kisebb-nagyobb erőszakkal eléri, hogy vki lefeküdjék (1a). Az orvos lefektette a beteget. A beteg már felkelt, de az ápolónő gyorsan lefektette. Ha beköltöztek a családba [a gyerekbetegségek], lefektettek bennünket, úgyhogy minden télen heteken át kórház volt a lakás. (Móricz Zsigmond) || a. <Rendsz. magával tehetetlen embert, állatot> fekvő helyzetbe hoz, tesz. Az ájult embert lefektette. Minden alszik. Miklós sem tétováz sokat, Küszöbre fekteti le a farkasokat. (Arany János) [A diák] látta, hogy a papot lefektetik hanyatt a földre. (Gárdonyi Géza)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Harcban elejt, megöl vkit. Végre lefektetik őt két részről csapva reája Csorna s az álnok Emőr. (Vörösmarty Mihály)
3. <Növényzetet, főleg gabonafélét> megdönt (1a). A szél és az eső lefektette a gabonát.
4. <Hosszú formájú tárgyat> álló helyzetéből vízszintes helyzetbe tesz, helyez. Lefekteti a ceruzákat, a deszkákat, a gerendákat, a könyveket. || a. (műszaki nyelv) <Vmely vezeték elemeit, alkatrészeit a föld alatt v. a föld felszínén> vmely előírás szerint egymás után összekapcsolva lerakja, lehelyezi. Lefektetik az olajvezetéket, a síneket. Ötszáz méter vízvezetéket fektettek le. Lefektetik a talpfákat.
5. (villamosság) <Tekercset> a magra (9), az orsóra (4a) menetesen ráteker.
6.* (átvitt értelemben, hivatalos) <Vmely elvet> pontosan megfogalmazva kifejt, érvényes, szilárd, maradandó módon írásban meghatároz; írásba foglal. A szerződésben lefektették az alapelveket. Az alkotmányban lefektették a nép jogait.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
lefektetett; lefektethető; lefektető.
