lefog
lefog ige
I. Fogva visszatart v. lehúz.
1. tárgyas <Ellenkező, ellenállást kifejtő embert, állatot> megragadva, gyak. a földre lenyomva erősen tart, mozdulatlanságra kényszerít. Lefogta a dulakodó embert. Lefogták a hízót. Utána iramodának, erővel lefogták. (Mikszáth Kálmán) Táncolt … Négyen-öten alig birták lefogni … a szegény, megzavarodott gyermeket. (Ady Endre) Felugrottam, valaki lefogott, visszanyomott a szalmazsákra. (Kuncz Aladár) || a. tárgyas <Tárgyat, testrészt> (lefelé nyomva) hozzászorít vmihez. Lefogja a kezét: (átvitt értelemben is) cselekvésben visszatartja. Lefogja a szoknyáját, hogy a szél föl ne emelje. Megőszült már a haja a legénynek, … hátrafelé van az simítva, s lefogva görbe fésűvel. (Jókai Mór) Elővonta a szivartárcáját. Eszter azonban lefogta a kezét. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (műszaki nyelv) <Munkába vett v. vmilyen céllal vhová helyezett részt, anyagot vmely eszközzel, szerkezettel> leszorítva odaerősít, megrögzít, ill. leköt. Az esztergán lefogja a tengelyt. Kapcsokkal lefogták. || a. tárgyas (műszaki nyelv) <Ehhez használt anyag, szerkezet ilyen darabot> leszorítva, rögzítve tart. Ez a sín majd lefogja.
3. tárgyas (választékos) Lefogja vkinek a szemét: halottnak v. haldoklónak fennakadt szemhéját ráhúzza a szemére, hogy az behunyva maradjon. Szemeit a gyöngéd női kéz fogta le, és karjait a hű hitvestárs tette keresztbe a mellén. (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) <Állapot, elvont dolog> működésében visszatart, megbénít vmit. Panaszkodni akart volna a bánatos asszony, ha a zokogás le nem fogná nyelvét. (Vas Gereben) Lefogta kezeit az eskü: megemlékezett rá [= eszébe jutott], hogy … soha többé fegyvert nem emelhet. (Jókai Mór)
5. tárgyas (bizalmas) <Személyt, kül. menekülő v. bujkáló bűnözőt> elfog, letartóztat. Lefogták, amikor menekülni akart. A gvárdiánt kell lefogni és magunkkal vinni, mert azt kiváltják. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Gyöngéd v. komolyabb erőszakkal visszatart, maradásra kényszerít vkit. Addig odább nem ment, míg le nem fogta, és kezet nem csókolt. (Jókai Mór) Egyszer hetyke bácskai fiúk … lefogták volna a bertóti csárdában, hogy igyék velük, ha mer. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Lefog vmit v. vmiből: vmely kifizetendő összeget v. vmely nagyobb összegből egy részt meghatározott célra levon, visszatart, nem fizet ki. Előlegre 200 forintot fogott le. Hol az a korsó? Lehoztad már a pallásrul? – Leestem a létrárul, oszt … – Oszt el hagytad törni! De lefogom a béredbül! (Móricz Zsigmond)
II. tárgyas (ritka)
1. (népies) <Borotva szőrt, kasza füvet> le tud vágni. A kicsorbult kasza nem fogja le a füvet.
2. (bizalmas) <A nap, a szél> megbarnít. Jól lefogott a nap.
lefogás; lefogat; lefogható; lefogó; lefogott.
