legáció
legáció [ë v. e] főnév -t, -ja, (népies) légáció (régies írva: legatio is) (vallásügy)
<Reformátusoknál> legátusként (1) való kiküldetés. Legációba megy; legációt vállal. Már az első éves philosophus eljár legációba, s prédikál a vidéki híveknek. (Jókai Mór) || a. Az a hely, ahova vki legátusként (1) mehet v. megy, ill. az ezzel kapcs. kereseti lehetőség. Gyenge, jó, rossz legáció. Volt olyan legatio, amelyik senkinek se kellett. (Jókai Mór)
legációi; legációs; legációzik.
