legátus
legátus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (vallásügy)
1. Református teológiai főiskolától, ill. kollégiumtól kiküldött teológus v. felső osztályos diák, akit vmely nagy egyházi ünnep alkalmából vmely gyülekezet (2a) prédikálni hív, s ennek fejében egyszeri anyagi támogatásban részesít. Karácsonykor legátus jött Patakról, egy teológus. (Móricz Zsigmond) || a. Kis legátus: mendikáns.
2. A pápának vmely meghatározott feladat elvégzésére küldött, követi rangban levő megbízottja. Pápai legátus.
legátusi; legátuskodik; legátusos.
