légfűtés
légfűtés főnév (csak egyes számban) (műszaki nyelv)
1. A központi fűtésnek egyik módja, fajtája: zárt fűtőkamrában 30–40 fokra fölmelegített levegőt a természetes áramlás útján v. ventillátor(ok) segítségével a fűtendő helyiség(ek)be vezetnek. A házban légfűtés van.
2. Az erre való műszaki berendezés. Elromlott a légfűtés.
légfűtéses; légfűtési; légfűtésű.
