legteteje
legteteje [e-e-e-e] főnév (személyragos) ..jét (felső fokban, csak egyes számban)
1. <Vmely tárgyon, alakulaton> a legfelső rész, ill. az ezt határoló vonal, sík. A ház, a fa, a szekrény legteteje. Felmászott a torony legtetejére. A domb legtetejen egy kis csőszház áll.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Sorrendben> a sor, az értékelés szerinti rend legfelső foka. A rangsor, a lista legtetején van.
3. (ritka) <Vmely folyadékban, pépes anyagban> a felszínen levő, ott elhelyezkedő legfelső rész, ill. ennek szintje, felülete. A víz legtetején olajcsöppek úszkálnak.
4. (átvitt értelemben, néha rosszalló) Vminek a legteteje: legfelsőbb foka, mértéke; maximuma. Ez már mindennek a legteteje: ennél felháborítóbb dolog már el sem képzelhető. Ez volt aztán a szemtelenség legteteje!
