lehervad
lehervad tárgyatlan ige
1. <Növény, növényi rész> elhervadva lehull. Lehervadnak a fákról a levelek, a virágok. || a. (irodalmi nyelvben) Meghervadva lekonyul, lehajlik, összeesik. A virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben) Szép fiatalságom gyengéd koszorúja lehervad. (Vörösmarty Mihály) || c. (átvitt értelemben, választékos) <Arcról mosoly, derű, fiatalos üdeség vmely ellentétes hatásnak, szenvedésnek v. öregségnek a következtében> eltűnik. E látványra lehervadt arcáról a mosoly.
2. (átvitt értelemben, választékos) Szertefoszlik, megsemmisül, semmibe vész. Jókedve hamar lehervadt. Reményei lehervadtak. A Virág kedve lehervad, mintha fagy érte volna. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> kedvét veszti, megtörik, elcsügged, elbágyad. Az utóbbi időben nagyon lehervadt. A váratlan hírtől valamennyien lehervadtunk.
lehervadás; lehervadó; lehervadt.
