lejtős
lejtős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A vízszinteshez enyhe szögben hajló <felszíni forma, út>. Lejtős feljárat, terep; enyhén lejtős; lejtősen halad. [A rét] a hegy lejtős oldalát foglalá el. (Eötvös József) Eztán nem sokára lejtősen haladtak … (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A hanyatlás, a züllés felé vezető. Nem magasba tör [a hit], mint másszor – Éltem lejtős útja ez. (Arany János)
lejtősség.
