lektorátus
lektorátus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
1. <Könyvkiadó vállalatnál, színháznál, filmgyárban, rádiónál, televíziónál> az a részleg, osztály, amely a lektori teendőket végzi. A kéziratot átküldték a lektorátusra. A lektorátust átszervezték.
2. Idegen nyelvek gyakorlati oktatásával foglalkozó főiskolai v. egyetemi szerv, ill. munkakör. Megszervezte a magyar lektorátust.
3. A lektorok helyisége, munkahelye. Bemegy a lektorátusra. || a. A lektorátus (1–2) dolgozóinak, lektorainak összessége. A lektorátus majd átvizsgálja a kéziratot.
lektorátusi.
