lekvittel
lekvittel [ë-ë; e-k] tárgyas ige -t, -jen [ë] (bizalmas)
<Tartozást> leró, kiegyenlít, megad (I. 4). Lekvitteli az adósságot, a kölcsönt. E jó urnál eddigi Kontóm szépen lekvittelem. (Petőfi Sándor) No hát kvitteld le ezt a tartozást ma, s légy egészen tehermentes velem szemben. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Megtorol, visszaad vmit. Lekvitteli a kapott pofont.
lekvittellés; lekvittelhető; lekvittelő; lekvittelt; lekvitteltet.
