lélegzet
lélegzet [ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies írva: lélekzet is)
1. A tüdőbe egy alkalommal beszívott levegő (mennyisége). ® Nagy lélegzet; ® beleszorul a lélegzet; ® kifogy a lélegzete; lélegzet után kapkod. Lélegzetet ® szed; lélegzetet ® vesz; ® hosszú lélegzetet vesz; ® kiszorítja vkiből a lélegzetet. Nagy lélegzetet vett, mint akinek a szívéről mázsás teher esik le. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkitől kilehelt levegő; lehelet. Rossz szagú a lélegzete.
2. Lélegzés. Elakadó, kihagyó, ziháló lélegzet; ® akadozik a lélegzete; ® elakad a lélegzete; ® eláll a lélegzete; ® (el)szorul a lélegzete; (bizalmas) (egy kis) lélegzethez jut: (átvitt értelemben is); a) átmenetileg szabad időhöz, pihenéshez jut; b) pénz dolgában átmenetileg könnyebb helyzetbe kerül; (átvitt értelemben, bizalmas) (egy kis) lélegzethez juttat vkit: a) módot ad neki, hogy egy kis szabad ideje, pihenése legyen; b) átmenetileg megkönnyíti pénzügyi helyzetét; egy lélegzetre: nagyon gyorsan és egyfolytában; visszafojtott lélegzettel: nagyon nagy figyelemmel. Csak a lélegzetéről látszott még néhány percig, hogy él. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): lélegzetelfojtva; lélegzetfogyottan; lélegzetfojtva; lélegzetszakadva; lélegzetvevés.
lélegzetnyi; lélegzetű.
