lelkészség
lelkészség [lelkész-ség v. lelkésség v. lëlkésség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (vallásügy)
1. (ritka) Lelkészi pálya, hivatás. Lelkészségre készül. || a. (ritka) Lelkészi működés, tevékenység; lelkészkedés. Egész lelkészsége abból áll, hogy elvégzi az istentiszteletet. || b. Ennek ideje, időtartama. Lelkészsége alatt ki sem mozdult falujából.
2. Vmely felekezethez, egyházhoz tartozó lelkészek összessége v. a lelkészek vmely csoportja. A katolikus, református lelkészség; a megye, a város lelkészsége. Az egész lelkészség megjelent a gyűlésen.
3. <Katolikusoknál> vmely plébánia keretén belül v. attól függetlenül működő kisebb egyházi közösség, amelynek élén a plébánosnál kisebb hatáskörű lelkész áll.
