lelketlenség
lelketlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A lelketlen (1) melléknévvel kifejezett emberi, lelki, jellembeli tulajdonság; szívtelenség, kegyetlenség, gonoszság. Minden tettében lelketlenség nyilatkozott meg. Hogy lehet egy emberben ennyi lelketlenség? Ebben a pár sorban benne van … a hivatalra … nem termett ember minden lelketlensége. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek lelketlen (1–2) volta, természete; embertelenség. Az emberek lelketlensége; az uzsorás lelketlensége; a bánásmód lelketlensége. Tettének lelketlensége mindenkit fölháborított.
2. Lelketlen (2) megnyilatkozás, cselekedet, viselkedés, beszéd. Lelketlenség volt ezt neki megmondani. Ez már lelketlenség, amit csinál. Meglakol lelketlenségéért. Hogy mondhatsz ilyen lelketlenséget?!
