lemosolyog
lemosolyog ige
1. tárgyatlan Lefelé nézve mosolyog lent levő személyre, tárgyra. A leány lemosolyog az ablakból. Szép gyermeke … az isteni helyről Földre tekintgetvén gyakran lemosolyga. (Vörösmarty Mihály) A föltetézett holmin két asszony ül, és olykor lemosolyog onnét. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Égitest v. az ég> derűsen, ragyogón árasztja lefelé sugarait. Szép napkeletnek Viránya lelkem, Örök tavasznap mosolyg le rá. (Petőfi Sándor) Az ég kékje felhőtlenül mosolygott le. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas Enyhe, megértő gúnnyal lenéz, lebecsül vkit; mosolyog rajta. Lemosolyogják a jámbor öreget.
lemosolygás; lemosolygó; lemosolygott; lemosolyogható; lemosolyogtat.
