lendül
lendül [e v. ë] tárgyatlan ige -t, -jön
1. Vhova lendül: <vmely pontján rögzített test> erős lökés következtében ív alakú pályán gyors mozgással meghatározott irányba v. helyzetbe jut. A hinta magasba lendül. Az ág felém lendült. || a. (ritka, választékos) Vhova lendül: <nem rögzített test> hirtelen gyorsuló mozgással vhova jut, kerül. A repülőgép a felhők fölé lendült.
2. (választékos) Vhova lendül: <személy> friss, erőteljes mozgással hirtelen vmely cselekvésbe kezd, ill. ennek révén vhova jut. Élre lendül; támadásba lendül. Egy ugrással az ablakhoz lendült. Magyar és lengyel deli táncra lendül. (Arany János)
3. (költői) Hirtelen lengeni kezd; meglendül. Egy kopja se rendűl, lobogó sem lendűl. (Arany János) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ide-oda leng. A … szoknya ütemesen, boszorkányos szabályossággal lendült körülötte. (Krúdy Gyula)
4. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben) Hirtelen fejlődésnek, növekedésnek indul, ill. ezt töretlenül folytatva, gyors fejlődést, növekedést ér el. Nagyot lendült az érdeklődés, az ipar, a kereslet. Ím, lendűl a könyv-ipar. (Arany János)
Igekötős igék: átlendül; belelendül; előrelendül; fellendül; hátralendül; kilendül; meglendül; nekilendül; visszalendül.
lendülés; lendülő; lendült.
