lenyel
lenyel tárgyas ige
1. <Szájába vett ételt, italt v. vmely tárgyat> (szándékos) nyeléssel a nyelőcsövön keresztül gyomrába juttat. Lenyeli a keserű ® pirulát; lenyeli a megrágott húst; lenyeli az orvosságot. Néha órákig tart, amíg a kígyó lenyeli a békát. Lenyeli a magot is, ha cseresznyézik. Pillanatok alatt, hatalmas kortyokban lenyelte a korsó sört. Véletlenül lenyelte a szilvamagot. A kisgyerek lenyelte a csontot. Vedd ki a szájából a gombot, mert lenyeli. S midőn a végső falatot Lenyelte, ráborult az álom. (Petőfi Sándor) A krokodilus … kidugta szörnyű fejét, s ham, lenyelte a közel álló hivatalnokot. (Mikszáth Kálmán) Szipákolt, krákogott, s ami torkába került, lenyelte. (Kuncz Aladár)
2. (bizalmas) Sietve, kapkodva, gyorsan megeszik vmit. Sietve távozott, csak éppen hogy lenyelte az ebédet. Azonnal megyek, csak lenyelem ezt a tésztát. Alig nyelte le a falatot, már ment is hazulról. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Vélemény- v. érzelemnyilvánítást> kedve ellenére magába fojt, elfojt, visszafojt. Lenyelte ellenszenvét; lenyeli könnyeit: sírását visszatartja, visszafojtja; lenyelte mérgét. A deák is lenyelte, amit mondani akart. (Móra Ferenc) Hilda lenyelte könnyeit. Vizet kért. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) <Másoktól előidézett, számára kellemetlen dolgot, kül. sértést> kénytelenségből, szó nélkül, ellentmondás nélkül hagy. Lenyeli a szidást, a gúnyt, a rendreutasítást; lenyeli a kudarcot, a vereséget. Ezt már nem nyeli le. Mikor elmondák a szomorú ujságot, Nem birta lenyelni ezt a bosszuságot. (Arany János)
Szólás(ok): ld. béka.
lenyelés; lenyelet; lenyelhető; lenyelő; lenyelt.
