lenyugszik
lenyugszik tárgyatlan ige, (régies, választékos, irodalmi nyelvben) lenyugoszik
1. (irodalmi nyelvben) <Személy> lefekszik aludni, lepihen. Ébren van-e vagy lenyúgott Az én kedvesem? (Vörösmarty Mihály) De, hogy az est immár behaladt az éjbe, … Akkor lenyugodni kiki haza mengyen. (Arany János)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Örök nyugalomra tér. Többé föl nem kel az, aki lenyugvék. (Vörösmarty Mihály) A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni. (Arany János)
3. (választékos) <Égitest, főleg a Nap> a látóhatár alá (le)bukik, leszáll, letűnik. Milyen korán nyugszik már le a nap! Víg, derült ő [= a föld] s ha lenyugszik a nap: Akkor lesz csak szomorú, sötét. (Petőfi Sándor) Hajnal van, az égbolt már szürkéskék, a csillagok elenyésztek, a hold lenyugodott. (Nagy Lajos)
4. (költői) <Érzelmi, lelki működés> megnyugszik, elcsendesedik, lecsillapodik. A komor emlekezet [= emlékezet] lenyugszik. (Vörösmarty Mihály) Villongó nagy harag lenyúgodott. (Jókai Mór)
lenyugvás; lenyugodott; lenyugvó.
