leolvas
leolvas tárgyas ige
1. Általában vmin, rendsz. magasabban v. távolabb levő írást, szöveget, számo(ka)t – esetleg nehézkesen v. félig-meddig lopva – elolvas. A kérdezett képletet egy céduláról olvasta le. || a. <Főként süket személy> a kiejtett szavakat – anélkül, hogy hallaná – megérti vkinek a szája mozgásából. Semmit sem hall, csak szájról olvassa le a szavakat. Suttogtak, … süketnéma jelekkel, a szájak mozgásáról olvasva le a szavakat. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) <Vmely időtartamot> olvasással eltölt. Orvosom eltiltotta az olvasást s legfeljebb csak egypár órára engedi meg. Ma már leolvastam a két órát. (Gyulai Pál)
2. (műszaki nyelv) <Vmely mérő műszer által mutatott eredményt> megállapít és kimond v. leír. Leolvassa a hőmérsékletet, a lázt; leolvassa a gázóra, a vérnyomásmérő, a vízállásmutató állását; leolvassa, mennyi a fogyasztás, a hőemelkedés, a szívverés. || a. (műszaki nyelv) <Vmely műszert> megnézve a mutatott eredményt megállapítja és nyelvileg kifejezi. Leolvassa a barométert, a villanyórát. Könnyű neki, orra előtt a toronyóra, leolvashatja. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Belső, lelki tartalmat> vmiről, vhonnan kitalál. Arcáról, vonásaiból leolvasom a gondolatait. Zárkózzál el, ne mutasd magad, mert az arcodról leolvassák titkodat. (Jókai Mór) Téged emészt valami, leolvasom a homlokodról. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Leolvas vmit: vkinek az arcáról, arckifejezéséből olyasmire következtet, amit az valójában nem is fejez ki. Arcáról titkos bűnöket olvasott le. (Kosztolányi Dezső)
4. (kissé régies) <Több darabból álló tárgyat, főleg pénzt> egyenként számlálva letesz. Leolvasta a száz forintot az asztalra. Itt van a pénz – ordított a gyerek, s kínjában a tizenegy forintot majdnem duplán olvasta le. (Vas Gereben) Kivette a tárcáját, és leolvasott 6 forint 78 krajcárt. (Mikszáth Kálmán)
leolvasás; leolvasható; leolvasó; leolvasott.
