lépdegél
lépdegél [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (ritka)
Lépeget (1). Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen. Megállt előtte összefont karokkal. (Petőfi Sándor) || a. Óvatosan, finoman v. járni tanulva lépeget. A gyermek már lépdegél.
Igekötős igék: átlépdegél; belépdegél; lelépdegél; hátralépdegél; odalépdegél; végiglépdegél; visszalépdegél.
lépdegélés; lépdegélő.
