lerombol
lerombol tárgyas ige
1. <Pusztító emberi, természeti erő> szétrombolva ledönt, romba dönt vmit. ® Földig lerombol. Az ágyúzás egész utcasorokat rombolt le. A tatár seregek mindent leromboltak, ami útjukba került. Lerombolták a kerítéseket, és elhordták. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Erőszakkal megdönt, megsemmisít vmit. A forradalom lerombolja a régi államgépezetet, az elavult, idejétmúlt társadalmi rendszert.
lerombolás; lerombolható; leromboló; lerombolt; leromboltat.
