leszakít
leszakít tárgyas ige, (népies) leszakajt
1. <Személy vmihez erősített v. hozzánőtt, vmin függő dolgot eredeti helyéről> egyetlen mozdulattal, rántással leválaszt; többé-kevésbé erőszakosan letép. Leszakítja a függöny rojtját, a postautalvány szelvényét; leszakít egy virágot. Néhány almát leszakít a fáról. Leszakítja Dózsa kebléről a keresztet. (Jókai Mór) Okosabb lesz, ha leszakítja inkább ott azt a cikláment … (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Szakítsd le minden órádnak virágát. (Gyulai Pál) || b. (átvitt értelemben, költői) Leszakaszt (a). Bús virág a párisi lány, Halvány kelyhét ahogy kinyitja, Eljön a pénz és leszakítja. (Ady Endre) || c. <Vmi, kül. vmely természeti erő> erőszakosan leválaszt vmit. A vihar leszakította a hajót a horgonyról. Egy kötött szatyor beleakadt a gombjába, és leszakította.
2. (bizalmas) Vki leszakít vmit: vki oka annak, ill. vmiképpen részes abban, hogy vmi leszakad. Már megint leszakított két gombot a kabátjáról!
leszakítás; leszakítható; leszakító; leszakított; leszakíttat.
