letakar
letakar tárgyas ige
1. (Vmivel) letakar vkit, vmit: takarót v. vmely más, takarásra alkalmas anyagot úgy tesz, rak rá vkire, vmire, hogy az a szóban forgó személyt, testrészt v. tárgyat elfedje, (teljesen) takarja. Letakarja az ágyat, a kanapét. Letakarta a gyereket egy könnyű takaróval. Szalmával takarta le a lopott holmit. Az elhunyt író koporsóját a Jókai-lepellel takarták le. Olyan nyugodtan érzi magát, mintha az édesanyja kötényével volna letakarva. (Mikszáth Kálmán) A leány bolyhos kendővel takarta le meztelen vállát. (Herczeg Ferenc) || a. Vmit letakar vmivel: olyan edényre, üregre, amelynek fölfelé v. a szemlélő felé néző nyílása, szája van, elzáró, befedő anyagot, eszközt helyez. Letakarja a lábast a fedővel. A vermet deszkával, szalmával takarja le.
2. (ritka) <Takarót> levesz vmiről. Letakarta a kendőt a tábláról. (Jókai Mór)
letakarás; letakarható; letakaró; letakart; letakartat.
