letart
letart ige
1. tárgyas Úgy tart (I. 1b–c) vmit, hogy az lejjebb levő helyre kerül, ill. vmely részével lefelé irányul. Letartja a karját. Tartsd le a lámpát!
2. tárgyatlan (ritka) <Élőlény, jármű> vmely szempontból lent levő helyre, hely felé tart (VI. 2). Letart a völgyben levő házhoz. Letart azon helység határa felé, amelyen a … család … birtoka kezdődik. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (ritka) <Út, irány> lefelé vezet, visz. Az ösvény letart a hegygerincről a falu felé.
3. tárgyas (ritka, régies) Továbbhaladásában megakadályozva vhol ott tart(óztat). S vele üdűlt vágya, bizalma, reménye, Hogy e pokol undok, fekete kéménye Bizony egy óráig sem tartja le fogva. (Arany János) Ah Lucifer! ládd, ily hitvány helyen | Tartasz le. (Madách Imre)
letartás; letartat; letartó; letartott.
