letud
letud tárgyas ige
1. (népies, bizalmas) <Tartozást, adósságot> kiegyenlít, kifizet, leró. A termés árából letudta a hátralékot. Szépen termett, ebből először letudjuk az adót. || a. (régies) Vmiből letud vmit: vmely tartozás v. részlet kiegyenlítéséül elfogad, betud vmit. Ezért letudok önnek az adósságából húsz forintot. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Levon, leszámít. Nem találom … igazságosnak, letudni valamely költő érdeméből, hogy az „idő árja” segíti. (Arany János)
2. (népies, bizalmas) <Rendsz. kelletlenül végzett munkát, feladatot, kötelezettséget> úgy-ahogy, végül is elvégez, végére jut, túlesik rajta, lerázza a gondját. Letudta a látogatást. No, ezt is letudtuk. Jön a vizsga, de majd letudod azt is.
letudás; letudható; letudogat; letudott.
