leugrik
leugrik tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> fentről lent levő helyre ugrik, gyak. menekülési, esetleg öngyilkossági szándékkal. Leugrik az emelvényről, a székről. Leugrott az ablakból, és egérutat nyert. Leugrott a robogó vonatról, és eltűnt az erdőben. A hídról leugrott a Dunába. Leugrott a harmadik emeletről. A macska megriadva ugrott le a párkányról. (Mikszáth Kálmán) Öngyilkosságra gondolt, de szerencsére erre nem volt módja, mert a tetőt, ahonnan le akart ugrani, gondosan elzárták előle. (Kuncz Aladár) || a. (ritka) <Kisebb tárgy> vhonnan hirtelen lefelé mozdul, kül. leesik. Egy golyó leugrott az asztalról.
2. <Személy vmely állatról v. tárgyról> gyors mozdulattal, szinte ugorva leszáll. Leugrik az ágyról, az asztalról, a létráról; leugrik a lóról, a szamárról. Leugrik a kocsiról, s anyja üdvözlésére siet. A pap leugrott a kocsiról, és bejárta a házat. (Gárdonyi Géza) Amikor lejárt a szakaszjegye, leugrott a villamosról. (Kosztolányi Dezső) || a. <Közlekedési eszközről> megállása előtt ugorva leszáll. Leugrik, hogy egy fél percet nyerjen. Ne ugorj le a villamosról, baleset érhet!
3. (bizalmas) Rövidebb időre vmely szempontból lejjebb levő helyre siet, utazik. Leugrik bevásárolni. Leugrik egy kicsit beszélgetni a földszintre. Leugrik egy pár napra falura. Leugrik Szolnokra. A minisztériumi előadó leugrott az iskolához ebben az ügyben. Mindig pénz kell neki, csak olyankor ugrik le Pestről, mikor a széna, zab elfogyott. (Tolnai Lajos) Egy délután eljöttek Tatár Gáborék. Druma is leugrott feleségével. (Kosztolányi Dezső)
4. (bizalmas) <Kifeszített, rugalmas tárgy a rögzítési helyéről> pattanó mozgással leválik, leesik. Leugrott a szíj a kerékről. Leugrott a doboz teteje.
leugrás; leugró; leugrott.
