levegőég
levegőég főnév (elavult, költői)
Levegő (1a, c), lég. Ide … nem a levegőégben hoztak, hanem vízen. (Mikes Kelemen) A levegőeget darvak hasították. (Petőfi Sándor) Füsttel, zsarátnokkal és égő falvak lángjának vérpiros fényével telt meg a levegőég. (Eötvös Károly) || a. Levegő (1b). Enni nem ettek mást, mint levegőeget. (Petőfi Sándor)
