levetkőz
levetkőz [ë-e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön, (régies) levetkez [ë-e-ë] -ett, -zen [ë, ë]
1. (választékos) Levetkőz vmit: rendsz. vmely rossz tulajdonságtól némi erőfeszítéssel megszabadítja magát, leszokik róla, elhagyja. Vetkőzzük le hibáinkat! Ezt a modort nem bírja levetkőzni. Ohajtanám, … vetkeznéd le ezen szeszélyeket. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Így vetkőztem le azon hibát, miért okos ember az életben bizonyosan kinevetve. (Vas Gereben) || a. (irodalmi nyelvben) Levetkőz vmit: <személy, közösség> akaratlanul elveszti jellegét. Árpád nemzete sokat veszített eredeti sajátságaiból, anélkül, hogy jelleme alapvonásait levetkezte volna. (Arany János)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Levetkőz vmit: társadalmi helyzetét megtagadja, eltitkolja, s így pusztán emberi mivoltában mutatkozik. A gyülést most titkon hallgatom, Levetkezem magamról a királyt. (Vörösmarty Mihály) Megkísérté egészen levetkőzni a királynőt magáról. (Jókai Mór)
3. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) <Ruhát> levet (4). Az ember levetkőzi feszes, gátoló öltönyeit. (Jókai Mór)
levetkőzés; levetkőzhető; levetkőző; levetkőzött.
