levilágít
levilágít tárgyatlan ige
<Személy> úgy tart vmely fényforrást, hogy az lefelé világít, fénye lent levő helyre ér, vetődik. Világíts le ide a kútba, a pincébe! [A szolgáló] levilágított a lépcsőn. (Jókai Mór) || a. <Fényforrás fénye> vmely lent v. lejjebb fekvő helyig ér, vetődik. Az ívlámpák fénye levilágít az aszfaltra. A teljes hold levilágított a kemény, egyenes országútra. (Tolnai Lajos)
levilágítás; levilágító.
