lézeng
lézeng [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. -eni [e]
1. Erőtlenül támolyog, szédeleg. Betegen lézengett a kertben. Alig-alig lézengtek már, mire odáig jutottak. (Jókai Mór) || a. Elerőtlenedve, testileg-lelkileg tönkremenve, éppen hogy csak él. Nem élet ez már, csak lézengek. Csak úgy lézengek, mint az ősz virága. (Petőfi Sándor) Csak lézengtem, mintha fennjáró halott volnék. (Gárdonyi Géza)
2. Cél, tennivaló, kül. munka nélkül, lassan erre-arra járkál, jön-megy; bolyong, kószál. Egész nap az utcán lézeng. Csak lézeng a pályán. Hátul a cselédház, oldalánál Egy öreg mogorva béres lézeng. (Petőfi Sándor) Az állomás épületei körül néhány alak lézeng. (Nagy Lajos) || a. Vki lézeng vhol: vmely helyiség v. hely méretéhez képest nagyon kevesed magával van jelen vhol. Alig egy-két ember lézeng a teremben. Némelyik faluban csak egy-két öregember, öregasszony lézengett. (Gárdonyi Géza) Ezen a délutánon iskolai szünet volt, s alig lézengett egy-két diák itt-ott. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vmi lézeng vhol: kevés van belőle azon a helyen. Egy elárvult könyvtárt fedezett fel a vadásztanyán, melyben egy pár diákkönyv [= latin könyv] lézengett. (Jókai Mór)
lézengés; lézengő.
