lezöttyen
lezöttyen tárgyatlan ige (ritka, bizalmas)
<Kövér, puha test, ill. személy puha helyre> tehetetlenül leesik vmiről, ill. vhova. Lezöttyen a lóról; lezöttyent az ülésre. || a. (ritka) Kimerülten, magatehetetlenül, testét mintegy esni engedve leszáll vmiről, v. ráesik vmire. Lezöttyen a székre. A deák egészen össze volt törve, mikor a lóról végre sikerült lezöttyenni. (Móricz Zsigmond)
lezöttyenés; lezöttyenő; lezöttyent.
