lisztes
lisztes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Liszttel behintett, beszórt. Lisztes kendővel takarja be a tésztát. A lisztes gyúródeszkára tette a tésztát. || a. Liszttel belepett. Lisztes kézzel. Megkérem a lisztes molnárt, Őrölje meg a búzámat. (népköltés) A háta mindig lisztes volt a kenyérkiosztástól. (Kuncz Aladár) Milyen malomban, hombárban aludtál, | te lisztes molnár? (Kosztolányi Dezső)
2. Liszt tartására haszn. <eszköz>. Lisztes hombár, hordó, kas, tál, zacskó.
3. Olyan <termény>, amelynek anyaga megfőzve v. megsütve lazán és szárazon omlik, széthull. Lisztes burgonya, gesztenye. || a. Lisztté őrölhető, törhető. Lisztes magvak.
4. Olyan <növényi rész>, amelynek felületét világos porhoz hasonló szemcsék fedik. Lisztes kocsány. A fehér libatop levele lisztes.
