literátus
literátus [ë] melléknév és főnév, (régies) litterátus [ë] (régies írva: litteratus is) (kissé régies, választékos)
I. melléknév -abb (Nagy) irodalmi műveltségű, irodalomban képzett, jártas; (sokat) olvasott, művelt <ember>. A litterátus embereket … azzal kapja meg Rostand, hogy Syrano de Bergerac-ja korrajznak csakugyan kitűnő. (Ambrus Zoltán) || a. Irodalommal, írói alkotással foglalkozó; írogató <személy>. Afféle literátus vidéki jegyző volt.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) Literátus (I) személy; irodalmár. Nagy literátus! A literátusok dicsérik az új folyóiratot.
2. (történettudomány) Íródeák (1).
